Nyírmihálydiban születtem. Nyíradony és Nyírábrány után költöztem
Hajdúnánásra szüleimmel és két testvéremmel. 10 éves voltam akkor.
   Itt fejeztem be az általános iskolát. A helyi Kőrösi Csoma Sándor Gimnáziumban érettségiztem, fizika tagozaton, aztán Nyíracsádon óvónőként dolgoztam képesítés nélkül.
   A következő állomás: Nyíregyháza, a Bessenyei György Tanárképző
Főiskola magyar- orosz szakán végeztem.
   Ekkor kezdtem el tanítani Hajdúnánáson, a 4. Sz. Általános
Iskolában. Azóta sem változtattam munkahelyet, az iskolát
átkeresztelték, átszervezték, én maradtam egészen 2011. augusztus 31-ig, az általános iskolák összevonásáig, most az összevont iskolában dolgozom.
   1986-ban kezdtem el írni. Egy tanítványom szerepelni akart az anyák
napi ünnepségen, nem tudtam neki verset adni, nem ismerte az
édesanyját, írtam neki egyet. Így kezdődött. Előfordult, hogy kimaradtak hónapok, évek, majd a 90-es évek végén egyre többet írtam, ki kellett írnom magamból, ami foglalkoztatott, ami fájt.
   Néhány írásom megjelent a helyi újságban, ünnepségeken a
tanítványaim mondták a verseimet, nem is tudták, hogy én írtam.
   2006 óta a budapesti Accordia Kiadó antológiáiban jelennek meg a verseim, ezt egy pályázat előzte meg. 

Van két önálló kötetem: VERS-VIRÁGZÁS 2009., A HEGYCSÚCS MESSZE VAN 2013.
Közben több kiadó is kiadta írásaimat: verseimet, meséimet. Megjelent az első novellám, elkezdtem szonetteket írni. Néhány napja jelent meg a 33. antológia, ebben az évben a negyedik.

A kiadó minden könyvnek megszervezi a bemutatóját Budapesten, Pakson, ahol a kiadó mĹąködik, ez nagy élmény.

   Régi vágyam teljesült, amikor megjelent a SZAVAK CSILLÁMLÓ HÓESÉSE 2014. címĹą kötet, amelyikben a fiam versei is benne vannak.

Egy most készülő könyvben az unokám rajzaival jelennek meg gyermekverseim.

   Két gyermek édesanyja vagyok, ők felnőttek, önállóak, és van egy
unokám, aki a  verseimet olvassa, mondja, illusztrálja, ő 4. osztályba jár.

   Életem tragédiája: édesanyám halála. Gyermekeim mellett édesapám, két testvérem és barátaim biztatására is számíthatok.

KÉSŐN  JÖTT  A  TAVASZ…

Későn jött a tavasz,
Hosszú volt a tél,
Megborzolja hajam
A tavaszi szél.

Rügyet csalt az ágra
A fénylő napsugár,
A csikorgó hideg
Már nagyon messze jár.

Rügyet bont a tavasz,
Zöldül a világ,
Színesen pompázik
A sok kis virág.

Elkésett a tavasz,
De behozta szépen,
Nevet, ragyog a Nap
A csodakék égen.

A tavaszi szellő
Barkát simogat,
Víg madárdal szárnyal,
Jó a hangulat!

Színes csokor kezemben,
Jó anyámnak szedtem,
Ha nem jön szó nyelvemre,
Beszél az helyettem.

Nem kellenek szavak,
Nem kell hálaének,
Tudja az én anyám,
Tudja, hogy mit érzek.

Tudja, hogy szeretem,
Hálás vagyok neki,
Nincsen a világon,
Ki jobban szereti.

Anyák napja van ma,
Május szép ünnepe,
Nekik nyit a virág,
Nekik szól a zene.

MÉG  CSIKOROG  A  TÉL…

Még csikorog a tél,
Arcomba mar a szél,
A hajam megtépi,
Hogy fáj-e, nem kérdi.

Hull a hó, egy pillanat,
Átfesti a házakat.
Torlasz épül az úton.
Hogy jutok át? Nem tudom!

A madárjaj messze száll,
Magot keres, nem talál.
Éhes, fázik kis teste,
Sokat szenved telente.

Vacognak a bokrok, fák,
Didereg a nagyvilág.
Hosszú a téli este,
Nem lesz vége sohase.

A hóvirág nem didereg,
Jól bírja a hideget.
Keményen áll a szélben,
Zöld levéllel, fehéren.

Kicsi fejét lehajtja,
Így áll, készen a harcra.
Tombol a szél, megtépi,
De ő ezt is túléli.

Messze Ĺązi a telet,
Jöhet a szép kikelet!
Napfény, madár, virágok
Mindenütt, ahol járok!